Erdei tábor az én szemszögemből

Általános iskolában minden évben táborokat szerveztek nekünk, erdei tábor volt a neve ezeknek. Ide az osztályok általában külön mentek, vagy 1-2 osztály közösen, ez helytől és időtől is függött. 5 napos erdei táborok voltak, ez idő alatt csapatépítő játékokat játszottunk, kirándultunk, ha vízpart közelében voltunk, akkor fürdeni is gyakran elmentünk.

Ezen kívül minden évben volt külön tábor a németes és az angolos osztályoknak is, itt viszont már az összes osztály diákjai részt vehettek, természetesen a németes táborba azok mentek, akik németül tanultak, az angolos táborba, pedig az angolul tanuló diákok voltak. Én németül tanultam már általános iskola első osztálya óta, és kijelenthetem, hogy mindig is jobban szerettem a németes táborokat, mint az erdei táborokat.

Hogy miért?

Nem voltam annyira jóban a saját osztályommal, ezért számomra néha külön erőfeszítés volt, hogy ezt az öt napot túléljem. Kevesen voltunk az én osztályomban, a lányok többségben voltak. Mint általában minden osztályban, nálunk is volt egy valaki, aki úgymond a főnök volt, és ő döntött mindenről, a többiek pedig követték. A lányoknál ez így volt, és mivel én ezt a felállást nem szerettem, nem is nagyon voltam hajlandó a kötelezőnél több időt velük tölteni.

A németes táborok ilyen szempontból viszont jók voltak, az osztályon kívül számtalan barátom volt az iskolában, többségük felsős volt, és éppen ezért a lányok az én osztályomban gyakran kiközösítettek. Irigyek voltak rám, és ezt nem tudták elviselni. Engem nem zavart, hiszen a lényeg az volt, hogy a tanárok kedveljenek, és szerencsére ezzel gond nem volt, barátaim pedig bőven voltak.

A németes táborok emlékeim szerint szintén öt naposak voltak, itt viszont naponta néhány órát a nyelvtanulásra szántunk, ezt pedig a tanárok különböző játékos feladatok keretein belül oldották meg. Egy idő után azonban a kapcsolatom a lányokkal az osztályomból megváltozott. Rájöttek, hogy nem kötelező, hogy mindannyian mindig ugyanazt csináljuk, ráadásul közösen. Rájöttek arra is, hogy ez a negativitás csak részükről létezett, és végül az utolsó 1-2 évben már egész jól kijöttünk.

Nem mondom, hogy örök barátok lettünk, mert ballagás után senkivel nem beszéltem már, de örülök neki, hogy kicsit kitisztult a fejük, és rájöttek, hogy ez a hozzáállás komoly gondokhoz vezethet, ha ezt a gimnáziumban tovább folytatják.

Így végül az utolsó 1-2 évben már nagyon is jól zajlottak az erdei táborok, olyannyira, hogy ebben az időszakban gyakran tartottunk közösen pizsomapartit egymásnál. Így hát mondhatni, minden jó, ha a vége jó!